londoni megállapodás, 1840. júl. 15.: az európai ‘baráti nagyhatalmaknak’ az Ottomán Birodalmat függésbe kényszerítő megegyezése. – A fr. támogatást élvező Mohamed Ali egyiptomi alkir. (ur. 1805–48) a Porta ellen fordult, a szíriai Nezib mellett 1839. VI. 24: legyőzte II. Mahmud szultán (ur. 1808 –39) seregét, majd a tör. flotta is mellé állt. Au., Oroszo., Poroszo. és Anglia – a brit diplomácia sikereként, a fr. befolyás visszaszorítására – aláírta az Ottomán Birod-mal a ~t: mely szerint a hatalmak célja: az Ottomán Birod. ter. épségének és Abdul Medzsid szultán [a VI. 30: meghalt II. Mahmud 16 é. fia] (ur. 1839–61) trónjának megőrzése. A felek megegyeztek: Isztambult a tengerszorosokkal együtt Mohamed Ali támadása ellen közösen megvédik, azokat az Ottomán Birod. az idegen hadihajók előtt zárva tarthatja. A ~hoz csatolt külön nyilatkozatban fölsorolták Mohamed Alinak – a 10 napig érvényes – békeföltételeket: a szultán Mohamed Alinak és egyenesági leszármazottainak adja az egyiptomi pasalik igazg-át, élethossziglan akkói pasaként Palesztinát, visszaadja a szultán egyéb birtokait. Ha Mohamed Ali ezt 10 napon belül nem fogadja el, a szultán visszavonja, további 10 nap után az Egyiptomra vonatkozó ígéretét is, s az aláírók egyesülve megdöntik hatalmát. A szultánnak fizetendő évi adó a Mohamed Alinak adott ter-ek nagyságától függ. Mohamed Ali elutasította a ~t, 1840. IX. 11: brit és osztr. hadihajók Bejrúttól É-ra tör. katonaságot raktak partra, fölfegyverezték a maronitákat és a drúzokat, visszafoglalták Szíria tengerparti városait, XI. 3: elérték Akkót, brit hajók bombázták Alexandriát. Mohamed Ali XI. 27: elfogadta a föltételeket, 1841. VI. 1: a szultán elismerte örökösödési jogát Egyiptomra és Szudánra, Mohamed Ali elismerte a szultán főségét, jóvátételt fizetett, hadseregét csökkentették, hajóhadát át kellett adnia a szultánnak. A béke után Szíria az Ottomán Birod. része maradt, Mohamed Ali Egyiptom örökös alkirálya lett. A ~sal az Ottomán Birod. az eu. nagyhatalmak közös gyámsága alá került. 88

Benke József: Az arabok tört. Bp., 1987:335. – Hegedűs 2001:141.